Nyugodt szívvel írhatom le a többiek nevében is (Alma, Noya), hogy ezen a héten, a Juicy számára különösen kedves személyt mutathatunk be Nektek. 
Nem véletlen, hiszen Kecskés Márton, a feltörekvő fotós generáció egyik tehetséges “versenyzője” szerves része blogunk életének ,akit szinte a start vonaltól ismerünk és vele együtt kezdtük el feszegetni határainkat, megvalósítani saját ötleteinket.
Maximalizmusával és a mindig jobbra való törekvésével olyan saját tartalmak születhettek meg- a Boltmustrától kezdve a Street Studio Budapest-en át egészen a divatanyagokig - amikre büszkék vagyunk, és fontos mérföldköveket jelentenek számunkra. 
Az évek során, ha nem is testközelből, de közelről figyeltük, ahogy a fotózás egyre nagyobb teret tölt be életéb, ahogy elindul a fejlődés útján és egyre céltudatosabban igazgatja saját jövőjét.
Sok tanulás, alázatos asszisztensi feladatok, egyre több saját projekt és egyéb megjelenés után végre rá tudtam venni, hogy bújjon ki barlangjából és mutasson magából egy kicsit többet, egy kicsit személyesebbet, hogy  az olvasóink is megismerhessék Kecskés Marcit, akinek nevével már olyan sokszor találkozhattatok oldalunkon.

A folytatásban található interjúban Marci még számomra is egy új arcát mutatta meg, mely szerint a mókás fiú nagyon is komolyan gondolja, amit csinál és annál is tudatosabban csiszolja technikáját és stílusát.
A galériában láthatjátok eddigi munkáinak kiemelkedő képeit, köztük a Juicy számára is fotózott editorialokat, valamint egy új anyagból is kaptok ízelítőt, melyet az Attractive egyik karakteres üdvöskéjével, Tündével készített. (kezdőkép, a szerk.) A teljes sorozatot hamarosan bemutatjuk!

 
Amikor először találkoztunk a MOME stúdiójában, még teljesen máshol tartottál, azóta sok közös projektünk kötődik hozzád, asszisztensként dolgozál Viszlay Márknak, egyre több helyen látjuk a munkáidat és a humorodat leszámítva Te is sokat változtál. Hobbinak indult, vagy már a kezdetektől tudtad, hogy miért veszel a kezedbe gépet? 
Márk előtt már tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, ezért is kerestem a lehetőségeket. Szerencsére sikerült egy akkor komolyabbnak számító fényképezőgépet vennem, így ott álltam egy profi géppel és minimális tudással. Elsősorban fejlődni szerettem volna technikailag, és megnézni, hogyan is működik egy komoly fotózás. Márk mellett aztán teljesen beszippantott ez az egész, a fotózások hangulata és légköre.

Sokan érdekes elméleteket gyártanak a gyakornoki évekről és sértődötten állnak fel, amikor kiderül: nem feltétlenül gyalog galop valaki mellett tanulni. Mesélj egy kicsit, neked miből állt ez az időszak, milyen lemondásokkal járt és mit ajánlasz azok számára, akik elhatározzák, asszisztensként kívánnak a szakmáról minél többet megtudni?
Ha valaki komolyan gondolja a fotózást, nagyon fontos, hogy elmenjen asszisztálni egy olyan fotóshoz, akinek a képei közel állnak hozzá.Voltak nehéz pillanatok, de csak pozitív dolgok maradtak meg bennem, és van olyan nap, hogy kifejezetten hiányzik az asszisztálás (Márk néha hívhatnál!) Annyira durvának nem mondanám, viszont elhivatottság kell hozzá, és ha valaki elhatározta magát, akkor ki kell tartani és csinálni, csinálni, csinálni. Ha este 10-kor hívnak, hogy másnap reggel 7-kor fotózás, akkor menni kell.Szükséges még a megfelelő alázat is, egy fotózáson egy asszisztensnek gyakorlatilag mindenkit ki kell szolgálnia.

A szakmai fortélyokon kívül, miket tanultál Márktól?
A csípős szószokról és a BMW-ről mindent!

Mióta kiléptél a gyakornoki státuszból egyre több saját projektet készítesz és úgy tűnik kezd kikristályosodni, hogy milyen stílusban szeretnél fotózni. Meg tudnád határozni mi jellemző Kecskés Marci képeire?
Nem tudnám pontosan megmondani, jelenleg úgy látom, hogy még nincsenek olyan stílusjegyeim, amelyekről felismerhetők lennének az általam készített képek. Folyamatosan kísérletezem, keresem magamat. Természetesen vannak már elképzeléseim, sok képemre jellemző a letisztultság, a jó értelembe vett egyszerűség és a természetesség. Továbbá technikailag a maximumra törekszem. Összefoglalhatjuk úgy is, hogy az irány már megvan, ezen az úton haladok jelenleg.

Talán a keresés időszakában még fontosabbak a visszajelzések, amik nem feltétlenül “ego simogatóak”. Odafigyelsz rájuk? Egyáltalán mennyire vagy saját magaddal szemben kritikus?
Saját magammal szemben nagyon kritikus vagyok. Amúgy pedig mindenki kritikája érdekel, szeretem, ha őszinték az emberek a képeimet illetően. De azért vannak, akiknek kikérem a véleményét, vagy akinek a szavára különösen figyelek.

Mi hajt, hogy kijavítsd a hibákat és újabbnál újabb, saját anyagot készíts? 
A terveim. Szeretnék sokat fotózni, kísérletezni, új technikákat kipróbálni, csiszolni a tudásomat, és a képeimen keresztül kifejezni a stílusomat.
Később szeretnék kimenni külföldre, akár asszisztálni is. Emellett pedig szeretném, ha itthon is minél többen megismernék a munkámat és a nevemet is. 

Egyre több az olyan fiatal fotós, akik túl azon, hogy tehetségesek, ügyesen is menedzselik magukat. Te mennyire építed tudatosan a karrieredet?
Elsősorban szeretném, ha a képeim miatt keresnének meg az emberek. Természetesen próbálom sok helyen publikálni a munkáimat, hogy megismerjenek. Az internet remek lehetőség, a munkáimat sok haza és külföldi oldalon publikálhatom. Egy idő után fontos – ahogy Te is említetted – tudatosan is építeni a karriert, máskülönben csak egy leszel a sok közül. De a legfontosabb, hogy minőségi munka legyen mögötted.

Ha saját projekten dolgozol, másokra bízod a koncepciót, vagy inkább Te érvényesíted az elképzeléseidet?
Saját anyagoknál határozott elképzeléseim, koncepcióim vannak, de sokat kísérletezem is. Nyitott vagyok az új trendekre, ezekből próbálok mindig valami újat beépíteni az aktuális projektbe. Fontos, hogy magaménak érezzem az elkészült képeket. Ez igaz akkor is, ha megrendelésre, vagy másnak dolgozom. Ilyenkor persze sok dolgot is figyelembe kell venni, többe között a megrendelő kéréseit vagy saját elképzeléseit. Törekszem arra, hogy az így kialakult koncepciók a saját képi világomat is tükrözzék.

Vannak olyan emberek, akikkel különösen szeretsz együtt dolgozni és esetleg olyan, akit nagyon szeretnél lefotózni?
Nem emelnék ki senkit név szerint. Akikkel eddig együtt dolgoztam, vagy a jövőben fogok, azokkal mind remekül ment a munka. És hogy kit szeretnék lefotózni igazán? A New York-i Szabadság-szobrot szívesen lencsevégre kapnám közelről. Sajnos az ügynöksége nem fizeti az utat és a szállást.
Meglepően komollyá válsz, ha a fotózásról beszélünk. Az olvasók meglepődnének, ha tudnák, hogy állandóan mókázol, még munka közben is.:)
Valóban minden fotózáson remek a hangulat, de ez a többieknek is köszönhető, mindenkivel elég könnyen megtalálom a közös hangot. Fontos a jókedv, 10 órás meló után pedig már akármin tudok nevetni, maximum a mosolyom nem a legőszintébb :D Persze sokszor érzem a nyomást is, igyekszem maximalistán hozzáállni a munkákhoz, ehhez pedig sok koncentráció szükséges.

Egyébként a fotózás melyik fázisa tölt fel igazán?
Imádom az egész hangulatát, a fotózások megszervezését, a pakolást, az előkészületeket, de a legjobb érzés, amikor a számítógépen végül összeáll egy olyan anyag, amire igazán büszke tudok lenni. Azt hiszem ez a legjobb érzés, és ez adja a legtöbb motivációt. Meg persze, ha ezt mások is elismerik. 

Tudom, hogy megrögzött örökmozgó vagy és imádod az extrém sportokat. Ha azt mondom a kedvenc biciklid, vagy a géped, melyikről mondanál le duzzogva?
Ez eddig a legnehezebb kérdés :D Nem tudok dönteni, mert mindkettő nagyon hiányozna… persze ha valamelyikről egy újabb modellért kéne lemondanom, akkor nem sokat duzzognék :D

www.martonkecskes.com