Dóra Hong Kong-ból ír nekem, és most őszintén örülök a technika csodáinak, bajos lenne ezt üvegpalackos levélváltással megoldani. Laptoppal az ölemben és több ezer kilométerrel köztünk kérdezem a kezdetekről, a munkájáról és a terveiről. Ő pedig mesél, nem csak arról, hogy mennyire élvezi az országok és kontinensek közötti repkedést, hanem arról is, hogy imádja a Balaton felvidéki otthonát, hogy iparművészeti szakközépiskolába járt és hogy semmivel sem helyettesíthető a nagymama főztje. A törékeny alkatú lány odavan az extrém sportokért, 12 éves volt, amikor először ugrott bungeet. Extrém sportok ide, extrém sportok oda, azért egy vérbeli nőci írja nekem az e-mailt, aki szenvedélyes cipőgyűjtő, (saját bevallása szerint eddig száz párnál tart). Hobbijai egyelőre háttérbe szorulnak, hiszen 19 éves kora óta megfordult az élete, amikor leszerződött az Art Models-hez. Azóta modellként dolgozik a világ minden táján, szorgosan építve karrierjét.

Mint minden sikeres ember, ő is maximalista, igyekszik kihozni lehetőségeiből, adottságaiból a legtöbbet és egy percre sem feledkezik meg távlati terveiről. …és még valamiről:
„Hiszek a szerelemben. Imádok szerelmesnek lenni. Most is az vagyok”

A folytatásban olvashatjátok a teljes interjút

A modellkedést te magad szeretted volna elkezdeni, vagy a véletlen hozta, hogy bekerültél a szakmába? Mesélnél nekünk erről a kezdeti időszakról?
Fiús kislányként eszembe sem jutott, hogy modellkedjek. Inkább hátránynak éreztem, hogy sovány vagyok, és magasabb a korombelieknél. Bár a családom és sokan a barátaim közül is időről időre felhozták a témát, mégis egészen addig nem érdekelt a dolog, amíg nem találkoztam egy fotóssal, akivel nagyon jó barátok lettünk. 18 évesen ő készítette rólam az első tesztfotókat. Nagyon jó érzés volt visszanézni a képeket. Egy számomra is egészen új oldalamat ismertem meg, így hát elhatároztam magam és besétáltam egy ügynökséghez. Utána minden hihetetlen gyorsasággal történt. Szerződés, első tesztfotózás, alig néhány hét és már Milanóban találtam magam,”a mély vízben”. Napi átlag 12 casting a város különböző pontjain. Nem volt könnyű. Néhány percet késtem és a kliens nem fogadott. Az első két hét nagyon furcsa volt, majdnem hogy kötelező “modell partik”, ahol nemritkán világhírű tervezők kortyolták a pezsgőt. A modellek versengtek, hogy ki kapja el Domenico Dolce pillantását. Az egész úgy tűnt, mint egy zsúfolt casting, híres színészekkel, fotósokkal, VIP helyeken. Sok mindenkivel találkoztam, sok barátot szereztem, akikkel a mai napig tartjuk a kapcsolatot.

Az eddigi karriered során, melyik munkádra/munkáidra vagy a legbüszkébb?
Bár nemrégiben volt egy nagyszabású Dior show-m, mégis életem egyik talán legemlékezetesebb munkája egy editorial a koreai HEREN magazinnak. Itt ugyanis több, mint 60 lány közül választottak ki. Ez volt a második utam, így a portfólióm még nagyon hiányos volt. De így is megkaptam és a fotózás is remek volt. Azóta is ezt tartom az egyik legszebb anyagnak a könyvemben. A másik, amire szívesen emlékszem vissza, egy milanói showroom munka, ahol olyan nagyobb tervezőknek dolgoztam, mint Viktor&Rolf és Antonio Berardi. A showroom nem számít nagy munkának, nem ér fel egy show-val vagy egy kampánnyal. Viszont ekkor voltam először külföldön dolgozni és ez volt az első munkáim egyike. Ráadásul a kliens nagyon elégedett volt velem, így a munkát Párizsban is én csináltam.

Nagyjából mindenki tudja, hogy miért jó modellkedni, de mint mindennek, ennek is vannak árnyoldalai. Számodra mi a legnehezebb ebben a szakmában?
Nehézségek mindig akadnak. Nehezek az ünnepek egyedül és a nap mikor ezt írom október 21., a nagymamám 80. születésnapja. Nagyon hiányzik a családom. De beismerem, ritkán van honvágyam. Hasonló probléma, hogy nagyon nehéz tartani a súlyomat és a méreteimet. Nem vagyok egy szerencsés típus ilyen szempontból. :) Ehhez a munkához sok dolog szükséges, nem elég fotogénnek lenni. Exhibicionizmus, önbizalom, önkontroll, alkalmazkodó- és tűrőképesség is kell ahhoz, hogy meg tudd állni a helyed.

Itthon is szoktál dolgozni, ha éppen nem utazol. Mi a véleményed a hazai divatéletről, munkákról?
Nem is tudom szabad-e erről nyíltan beszélnem. Elég kritikus típus vagyok. Ritkán vagyok otthon, így nem sok lehetőségem volt megismerni a magyar divatszakmát. De az otthoni munkáimra jóérzéssel gondolok vissza. Mind a stylist csapat, mind a fotósok nagyon profin dolgoztak. A fotókkal is elégedett voltam. A munkamorál megvan, de az anyagiakon még lenne mit csiszolni.

A jövővel kapcsolatban milyen terveid vannak? Mit gondolsz, hol fogsz tartani pár év múlva?

Ez egy olyan szakma, ahol semmi sem biztos, de minden lehetséges. Büszke vagyok arra, amit eddig elértem, de túlságosan maximalista vagyok ahhoz, hogy elégedett legyek. :) Álmom (nevezzük “álomnak”) egy világcég kampányában szerepelni. Bennfentesek mind tudjuk, hogy egy ilyen munka után szokott igazán beindulni a szekér. 2008-ban nyertem felvételt egy olasz művészeti egyetem enteriőr stylist szakára. A borsos anyagi vonzata miatt még egy kicsit pózolnom kell a kameráknak. Mindezt mosolyogva teszem, hiszen imádom csinálni.

Dórát itthon az Art Models képviseli.