Címlap születik – Interjú Ebergényi Rékával a backstage-ből

A vasárnapi édes semmittevés helyett csatlakoztunk a Marie Claire szorgos stábjához, akik már kora reggeltől a magazin legújabb és több szempontból is különleges címlapját fotózták.
Rendhagyó borító, hiszen májusi számával ünnepli ötödik születésnapját a magyar Marie Claire, ráadásul címlaplányként Ebergényi Rékát, hazánk egyik legismertebb topmodelljét láthatjuk viszont. További apropóként szolgál, hogy Réka, a Gombold újra! győztesének, Farkas Anettnek a kreációjában pózolt, a fotós pedig a külföldön is nagy sikereket elérő Tombor Zoltán volt.

A Flashback stúdiójában egyre nagyobb zsizsegéssel folyt a munka, és minden résztvevő szakmai tudásának legjavával azon munkálkodott, hogy tökéletesre sikerüljön az eredmény. A fotózáson nem csak a lap szerkesztői vettek részt, hanem látogatását tette Florence Deladrière, a Marie Claire International divatszerkesztője is, aki nem csak puszta szemlélője, hanem kulcsfigurája is volt a fotózásnak.

Míg Pintér Krisztián kamerájával rögzítette a feszített tempójú munka hangulatát, addig én a frizurakészítés, és a sminklemosás rövid perceiben, Ebergényi Rékával cseréltem gondolatot.

 Az interjúhoz, és a képekhez kattints a folytatásra.

Egyfajta izgatott várakozás volt bennem, milyennek fogom látni Rékát, hiszen utoljára, szinte kislányként egy bemutató backstage-ében beszélgettünk arról, vajon milyen lesz első, milánói útja. A mai napig élesen emlékszem, ahogy szürke szövetnadrágjában, és valószerűtlenül vékony derekával, arcán az aggodalom és a kíváncsiság elegyével áll előttem, és arról mesél, hogy új ügynöksége a Visage, néhány teszt fotó, és egy magazin megjelenés után az olasz divat főváros egyik legerősebb ügynökségéhez küldi. Visszagondolva egy izgatott, és nagyon kedves lányra emlékszem, aki reménykedett ugyan, hogy sikerül külföldön is eredményeket elérnie, de álmaiban sem gondolta volna, hogy megérkezése után fenekestül felfordul az élete és villámsebességgel ugrik a topmodellek kategóriájába. 
Mindez kilenc évvel ezelőtt történt, azóta Réka beutazta a világot, neve a legjobban kereső modellek soraiba került, olyan emberek között forog, akiket mi csak a magazin oldalairól látunk, saját országában pedig csak látogatóba érkezik.
Mikor mosolyogva újra bemutatkoztunk egymásnak, már tudtam, hogy bár sok minden változhatott körülötte, és személyiségében, alapvetően ugyanaz a kíváncsi, és kedves lány ül velem szembe azzal a lényeges különbséggel, hogy tekintetében már nyoma sincs az aggodalom és a jövőtől való félelem felvillanásának. 

 Nem vagyok benne biztos, hogy emlékszel rám, de sok-sok évvel ezelőtt találkoztunk….
Dehogynem! Emlékszem az arcodra, valamilyen bemutatón dolgoztunk együtt, talán Náray lehetett…

  Igen, akkortájt kerültél a Visage-hoz. Nagyon lelkes voltál, és nagyon izgultál, hiszen pont akkor készültél az első külföldi modell utadra. Ma reggel mikor ide tartottam, azon gondolkoztam, vajon mennyire lesz más az a Réka, akivel ma beszélgetni fogok. Te milyennek látod a majd 10 évvel ezelőtti énedet?
Uh.. nagyon messzinek tűnik -mosolyodik el-. Azt hiszem, egy szóval tudnám meghatározni: felnőttem. Nyilván úgy, ahogy te is, én is sokat változtam… hiszen ennyi év nem tűnik el nyomtalanul. A rengeteg utazással nagyon sok mindent tanultam magamról, a világról, más kultúrákról, és az emberi kapcsolatokról. Ha visszatekintek, azt látom honnan, és ahogyan elindultam. Ilyen meghatározó emlék az első New-York-i utam, amikor mindent először éltem át: a hosszabb repülőutat, és az első találkozásomat egy idegen földrésszel. Hihetetlen fáradt voltam, mikor megérkeztem zéró angoltudással, és 50 dollárral a zsebemben. Egy ázsiai fiú segített a repülőtérről kikeveredni, ahonnan el kellett jutnom a modellszállásomra. Mivel spórolni akartam, elhatároztam, hogy tömegközlekedéssel megyek… ami nem volt egyszerű, hiszen New York-ban teljesen másként kell tájékozódni, mint itthon. És ezután jött még csak a java: a zsúfolt modellszállás, a béna emeletes ágyam, meg az, hogy nem tudok senkivel sem beszélni. Az első két hónap nagyon kemény volt, de ha újra kellene kezdeni, végigcsinálnám megint! Az egészet! Leszámítva a hibákat.

Úgy érzed követtél el hibákat?
Persze. Vannak dolgok, amiket már másként csinálnék, vagy máshogy állnék az adott szituációhoz, munkához.

A mai munkához hogyan viszonyulsz? Magyar stáb, magyar Marie Claire, ami ráadásul szervesen kötődik, a Gombold Újra! pályázatához, hiszen Te viselted a győztes ruhát (ami szerepelni fog a címlapon is, a szerk.).
Nagyon jól esett, amikor megkerestek a felkéréssel, mert azzal együtt, hogy nem élek itthon, ragaszkodom Magyarországhoz, és szurkolok a hazai divatszakmának. Szerintem nagy szükség van az állami támogatásra és remélem, hogy lesznek még hasonló kezdeményezések.

 Rengeteg helyen megfordultál az évek során. Mik a tapasztalataid, a “Where are you from” kérdésre adott “I’m from Hungary” válasz mennyire ismerős a nagyvilágnak?
Általában hallottak már róla valamit, de nem mindig tudják behatárolni a földrajzi helyzetét, vagy nagyságát. Egyszer a repülőn beszélgettem az utastársammal, akinek a térképen rámutattam egy apró pontra, hogy “ez Magyarország“, ő pedig meglepődötten kérdezett vissza: csak ekkora??

 Neked mit jelent ez az aprócska pont a térképen?
Nagyon szeretem ezt az országot, függetlenül attól, hogy mostanában nem túl fényes a helyzete. Tudom, hogy sokan “elmenekülnek”, de én nem látom annyira sötéten a jövőt. Persze könnyen vagyok pozitív, hiszen máshol keresem meg a fizetésemet, ráadásul akkor jövök-megyek, amikor szeretnék. De mindentől függetlenül fontos hely számomra.

Van olyan tipikus magyar dolog, amihez ragaszkodsz, vagy amit magaddal viszel bárhol is vagy a világban?
A pilótakeksz -vágja rá kislányos lelkesedéssel. Ha itthon vagyok, mindig jól betankolok belőle és cipelem magammal, akármerre utazok. Egyébként a magyar konyha ízeitől nehéz szabadulni, még ha nem is a legegészségesebb.

Gondolsz arra, hogy végleg hazajössz?
Nem érzem azt, hogy itt hagytam volna Magyarországot, hiszen félig-meddig itt is élek. Pár éve van egy saját lakásom, amit én csinosítgattam, és ahol tényleg otthonosan érezhetem magam, mikor hazajövök. Szívesen élnék Magyarországon, de egyelőre nem tudnám magamnak itt biztosítani azokat az anyagi feltételeket, amik külföldön nem jelentenek problémát és most nem feltétlen luxus körülményekről beszélek, sokkal inkább alapvető kényelmi dolgokról, amiért jelenleg, Magyarországon nagyon meg kell küzdenie az embereknek.

Követed kintről a hazai eseményeket?
Igen érdekel, hogy mi történik az országomban, ezért igyekszem figyelni az itthoni történéseket.

Gondolom kívülállóként jobban, élesebben látod a hazai divatszakma alakulását…
Egy lassú fejlődést figyeltem meg, aminek gyorsulását a gazdasági  körülmények nehezítenek. A hazai divattervezők nagyon kreatívak, és tehetségesek, de a piac hiánya nem teszi lehetővé, hogy ki tudjanak maximálisan bontakozni. Szerintem ahhoz, hogy itthon felkapjanak valakit, először külföldön kellene sikereket elérnie, és megerősödnie.

Ha már hazai divatnál tartunk, akkor szerinted miben más az itthoni munka, mint egy külföldi?
Azon túl, hogy magyar hangot hallok? – nevet fel hangosan. A viccet félretéve, nekem mindig az az érzésem, mintha itthon nehezebben, és lassabban állna össze a koncepció. Illetve, ami szembetűnő, hogy stylistok nincsenek könnyű helyzetben, hiszen kevés helyről tudnak beszerezni igazán különleges darabokat.

Látom, már nagyon vár a stáb. Mit csinálsz, ha végzel a vasárnapi munkával és addig, amíg itthon vagy?
Meglátogatom az apukámat, aki Szegeden lakik, aztán kifizetem a számláimat, intézem a lakás körüli dolgaimat…

Hétköznapi válaszok, egy nem mindennapi lánytól.
Gyorsan átül a sminkes székbe és az egyre nagyobb hangzavarban mosolyogva válaszol  - Igen az ember azt gondolná, hogy csak ezért mert a munkám egy kicsit eltér az átlagostól, azért nekem nincsenek bosszantó, hétköznapi problémáim, de ebből a szempontból nagyon is hasonló életet élek, mint bárki más.


Inspirációk, hangulatképek a fotózáshoz.

Laczkó Mónika  és Molnár Anikó  a stylingot egyeztetik.

 

Molnár Anikó – stylist (Marie Claire)

Laczkó Mónika és Tombor Zoltán, divatfotós.

Tégely Laura, Tombor Saci asszisztenseként dolgozott a fotózáson. 

Florence Deladrière, a Marie Claire Inernational divatszerkesztője nagyon kreatívnak találja a hazai divattervezőket, és maximálisan meg volt elégedve a vasárnapi munkával.

László Krisztinával, a Marie Claire főszerkesztőjével többek között a címlap jelentőségéről beszélgettünk.

Tombor Saci, a hazai divatszakma kiemelkedő sminkmestere valósította meg az elképzelt koncepciót.

Míg Rékát sminkelték, ki ezzel, ki azzal használta ki az üres időt. (A képen László Krisztina, a Marie Claire főszerkesztője, és Tégely Laura, sminkes)

 

Míg Pintér Krisztián fotózott, én is rögzítettem magamnak az eseményeket, vagy fontosabb gondolatokat.

A stábtagok semmit nem bíztak a véletlenre, és a legapróbb részletekre is kínosan odafigyeltek, legyen az a ruha csúnya gyűrődése, vagy egy apró bőrhiba.

Réka reggeltől estig, a profik nyugalmával dolgozott.

….hasonlóképpen Tombor Zoltán is, aki szintén New York-ból utazott haza a fotózás miatt.

Gepárd (Herczeg Csaba, HairClub)

 

Facebook0Twitter0Google+0Pinterest0tumblrReddit0
  • Berghauer Mária