átGombolva sem jobb…

Idén, ismét elégedetten veregette meg saját vállát a magyar állam, és büszkén igazgatta meg láthatatlan palástját. A Millenáris falain belül az egymásnak feszülő tömeg és a másik ezer kint rekedt pedig kíváncsian és tapsra éhesen várta az előadást.
A 150 milliós büdzsé nagy cirkuszt ígért, marionett bábukkal, ingyen kenyérrel, konfetti esővel, na és a Gombold újra! hatalmasra fújt, kipukkanásra ítélt légbuborékjával.

Kattints a folytatásra.

Bár a Design Terminál irányításával, egy jóval strukturáltabb, értelmezhetőbb rendezvényen vehettünk részt, ami olyan fontos programokkal egészült ki, mint a hazai tervezőket prezentáló WAMP, vagy a magyar divat 1116 évét feldolgozó kötet könyvbemutatója, (ami összefonódott egy üzleti konferenciával is a bátor elkötelezettek számára) a nagy körmondatokkal körülírt célok elérésének útjai ezúttal is homályosak és kidolgozatlanok maradtak. A jobb napokat is megélt Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium által kiírt pályázat, szinte ugyanazokkal a hiányosságokkal startolt, mint egy évvel ezelőtt, nehány árnyalatnyi különbséggel. Pozitívum, hogy most legalább megpróbálta reálisan felmérni az érdeklődés nagyságát, és igyekezett egy olyan helyszínt találni, amely képes a VIP vendégeken kívül mások kényelmét is kiszolgálni.
Ennek ellenére délután közelharcot vívtak a bejutni vágyok, és a pánikhangulatban zsizsegő security-sek, akik egy idő után ijedtükben már nem csak befelé, de kifelé is korlátozták az emberek mozgását. A tavalyihoz hasonlóan, most is sokan kiszorultak a nem éppen nyárias időben, amit még a ledes kivetítőkön látható bemutatók sem tudtak feledtetni.

Míg kint a széllel bírkóztak, a benti tömeg egymással küzdött a jobb helyekért, vagy csak azért, hogy valamennyit lásson a színpadon töténtekből.
Keserédes érzés volt látni a nemzetközi színvonalat idéző, és valószínűleg nem kevés pénzbe kerülő kifutón a súlyos anyagi problémákkal küzdő tervezők 2012-13-as őszi/téli kollekcióját, melyek sok esetben szomorú felkiáltójelként mutattak rá a felszín alatt gyökerező gondokra. Természetesen az lenne az optimális, ha a külföldi divathetekhez hasonlóan nálunk is szezonokkal előre lennének bemutatva a kollekciók, de a tervezők küzdelmet elnézve, talán nem ez volt a legmegfelelőbb időpont a felzárkózásra…
Eltekintve egy-két dizájner összeszedettségétől, sok kollekció átgondolatlanságról, időhiányról, kapkodásról, vagy befejezetlenségről árulkodott.

Az esti bemutató, ahol a 35 döntős alkotásai vonultak fel, további kérdéseket, és még különfélébb érzéseket generált mind a szakma, mind a nagyközönség soraiban. A résztvevők “kortárs öltözéktervezés”, illetve “design és hagyomány” kategóriákban próbálhattak kreatívkodni, eldöntve, hogy mindezt ruhákban, vagy kiegészítőkben valósítják meg.
Sajnos második próbálkozásra sem sikerült kiemelkedően megfogalmazni a modern divatba helyezett magyar hagyományokat, és a tervezők továbbra is a jelmezszerű ötletekben ragadtak, a jól ismert, és agyonrágott matyó világával, a motívumok ki- és beemelésével, vagy más tervezők egy az egyben másolásával. Továbbra is híján maradtunk azoknak a kreációknak, melyek a mai utcai viseletben is megállnák a helyüket, és szívesen felvennék azok is, akiknek nem Nagy-Magyarország térképpel van kitapétázva a lakásuk.
A zömében gyenge próbálkozások láttán az egyre nagyobb csalódás mellett két kérdés fogalmazódott meg bennem: miként is várhatnánk el, hogy bravúrosan oldják meg a feladatot olyan fiatalok, akik vajmi keveset tudnak saját országuk legalapvetőbb hagyományairól? Nehéz úgy visszanyúlni, ha nem tudjuk, hol kell keresgélni, és nehéz úgy felfedezni valamin a magyarságot, ha nem tudjuk, mit kell nézni. Az egész Gombold újra! kicsit olyan, mintha alapok nélkül próbálnánk házat építeni, hogy más ide passzoló hasonlatot ne említsek.
Valóban szép gondolat, miszerint divat a magyar, de nem lenne rossz ötlet először olyan irányú törekvésekbe kezdeni, ami a felnövekvő generáció és az eltűnő hagyományok közti szakadékot enyhítené, oly módon, hogy először megismerteti velük, mik is azok.

Legalább ennyire gondolatébresztő, és ámulatba ejtő volt az idei díj, mind az 1,1millió forintjával, ami ugyan több mint a tavalyi apanázs, de még így is nevetségesen kevés ahhoz, hogy valaki önálló brandbe kezdjen.

Hogy Farkas Anett (aki Zsindely névre hallgató alkotásával nyerte el a zsűri elismerését), az idei győztes hogyan fog mindezzel boldogulni, még a jövő zenéje, de sanszos, hogy nem ebből fogja megalapozni a divatbirodalmát.
Summa summárum a Gombold újra! szervezői hangzatos vezérszavaik ellenére továbbra is csak a felszínt fényezik, de legfőképpen saját magukat, anélkül, hogy komolyabb mankót nyújtatnának az elképesztően kreatív, de tőkehiánnyal küzdő tervezők számára.

A folytatásban a kifutó mögötti hangulatot mutatjuk be Nektek Pintér Krisztián kameráján keresztül.

Facebook0Twitter0Google+0Pinterest0tumblrReddit0
kategóriák: beszámolók  hírek