Jelentés a backstage-ből

Az idei Essential Looks négy napja alatt  figyelmem kizárólag a backstage történéseire és a rámbízott munkára fókuszált, így a paravánon kívül látható eseményekről, bemutatókról objektivitás híján nem tudok véleményt írni, de sejtéseim szerint lesz, aki mindezt pótolni fogja…
Úgy gondolom hiteltelen lenne, ha mások gondolataiból gyúrnék egy sajátot, így ezúttal is arról írok, amit kizárólag magam láttam, tapasztaltam és amit fontosnak vagy kiemelésre érdemesnek tartok. 

Jelen esetben azoknak az embereknek a munkájára szeretném fordítani a figyelmet, akikről a legtöbb esetben alig hallunk, olvasunk, holott szerves részei mindegyik divateseménynek.
Gondolok itt a folyamatos készenlétben álló technikai dolgozókra, akiknek köszönhetően váltakoznak a fények, a zenék – optimális esetben akkor, amikor annak történnie kell - az öltöztetőkre, akik nélkül a modellek igen hiányos öltözékben lépnének a kifutóra, a koordinátorokra, akik összefogják a zsizsegő backstage munkáját, irányítják a beérkező kollekciók útját, és mindeközben néha úgy érzik megőszülnek, a koreográfusolra, akikmegfelelő időben indítják a modelleket, és persze sminkesekre, fodrászokra, akik ecsetükkel és fésűikkel igazítják tökéletesre a modelleket.
Talán mindez egyszerűnek, és magától értetődőnek tűnik, de amikor ennyi ember szorgoskodik egyazon végeredményen, egyáltalán nem mindegy, hogy a résztvevők miként dolgoznak együtt, viszonyulnak egymáshoz, és  főleg a másik munkájához.
Ezúttal a szerencsének és némi rutinnak köszönhetően kiegyensúlyozott csapat verődött össze, melynek tagjai  maximálisan összedolgoztak, egymás kezére segítettek, és mindezen túl humorral próbáltak túllendülni a sokszor egyáltalán nem vicces, de annál stresszesebb helyzeteken.

Minden túlzás nélkül, a munkatempó, melyet a szigorú időbeosztás diktált, az összes résztvevő türelmét, teljesítőképességét próbára tette és nem hagyott sok időt a pihenésre. Talán elég jó körvonalazza egy napunkat, ha elmondom, hogy az ebéd, és vacsora szünetek kivételével reggeltől, késő estig folyamatosan pörögtek egymás után vagy a ruhás főpróbák, vagy az éles bemutatók… ergo mindenki, akinek a nyakában lógott a backstage pass állandó munkában volt. A modellek sokszor túl kicsi, vagy túl nagy cipőkben szinte megszakítás nélkül öltöztek, vetkőztek, és masíroztak a 30 méteres kifutón. Tették mindezt nagyobb kiborulás, hiszti nélkül, feldagadt és sebtapasszal leragasztott lábbal. A lányokhoz hasonlóan rendületlenül, sminkeltek, igazítottak a sminkesek, fésültek, tűztek, a fodrászok, és serénykedtek az öltöztetők.

Nem szeretném senkinek sem a munkáját külön dicsfénnyel övezni, de lényegesnek tartom az öltöztetők munkáját megjegyezni, főként azért mert – számomra érthetetlen okokból- gyakran alulértékelik fontosságukat, holott nagyrészt kezük gyorsaságán, és ügyességén múlik nem csak a gyors öltözés, hanem a kollekció sértetlensége is!
A koordinátorok munkájáról épp úgy, mitn a rendezvényről nem tudok objektíven nyilatkozni, mivel én is közéjük tartoztam, de azért annyit megjegyeznék, hogy kilométer hiányunk nekünk sem volt, a kollekciók pakolásában, köszönjük kiizmosodtunk, és felelősségért sem kellett a szomszédba szaladnunk.

Nem titok, akadtak helyzetek a backstage-ben, amikor pattanásig feszültek az idegek, az adrenalin színt az egekbe szökött,  vagy a fáradtság ingerült szintjeire jutottunk, de összességében nyugalomban és zökkenőmentesen végeztük a munkánkat.
Erről az izgalomtól túlfűtött hangulatról fotókkal is beszámolunk, Pintér Krisztiánnak köszönhetően, aki végigkísérte munkánkat a négy napon keresztül. 


Facebook0Twitter0Google+0Pinterest0tumblrReddit0
kategóriák: hírek   tags: