Fiatal magyar tehetségek #46 – Bolla Szilvia

Alig 18 éves, érettségire készül, és  különleges képvilágot teremt a kamerájával.  Nem fotós lévén, a szakmai kritikát meghagynám másnak, de látásmódja, és fantáziája mellett nem tudok szó nélkül elmenni. A fotói számomra visszahozzák a gyerekkor  azt a fajta szabadságát, amikor a világot még nem mások szemével néztük,  és a realitást másként, vagy egyáltalán nem értelmeztük. Az évek során annyian megmondják, mit hogyan gondoljunk, és minek lássunk, hogy hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, milyen volt szabadjára engedni a képzeletünket. Szerencsére Szilvi felnőtt lévén sem ijed meg a fantáziáját használni, és imád kísérletezni. Talán pont ez a kötetlenség és az ellentétek iránti rajongása teszi érdekessé a munkáját.

A folytatásban elolvashatjátok a vele készített interjúnkat, a galériában pedig a képeiből láthattok egy kis ízelítőt. Kíváncsian várom a véleményeket!


Mi, vagy kinek a hatására kezdett el érdekelni a fotózás?-

Alapból maga a képalkotás, mint folyamat, legyen az mozgó- vagy állókép, ami állandóan hatással van rám. Valamint, hogy mindezt  ameddig akarom, lehetőségem van korlátlanul, a végtelenségig kihasználni. Egyben nagyon örültem, hogy találtam valamit, amivel önmagam kifejezhetem.
Emlékszem, hogy egész kicsiként imádtam különböző papírháttér előtt barbie-kat fotózni és alig vártam mikor lesznek a képek előhivatva. Aztán az első komolyabb fényképezőmet a bátyámtól kaptam. Rám volt bízva mit kezdek vele.

Nagyon fiatal vagy, nem gondolod, hogy a fotózás iránti lelkesedésed nem lesz hosszú távú?

Igen, ezt a fiatal dolgot mindig megkapom. :)
Eszembe jutott már, de nem félek tőle. Ha valahol otthon érzed magad onnan nem nagyon akarsz elmenni, de ha ez mégis elmúlna, annak valószínűleg így kellett lennie. Amúgy meg sosem tudhatod mi fog történni veled.

Mit tervezel, ilyen irányban fogsz továbbtanulni, vagy szerinted elég építkezni a gyakorlatban megszerzett tapasztalatokból, ismeretekből?

Jelenleg a fő célom, hogy minél többet tanuljak, hogy a megfelelő tudással meg tudjak valósítani vizuálisan bármit, amit elképzelek. Az oda vezető út, hogy ezt rengeteg gyakorlat által vagy iskolával érem el teljesen mindegy. A lényeg, hogy van még mit tanulnom és erre nem tudok elégszer rájönni főleg azért, mert anyukám is gyakran emlegeti, hogy semmi realitás érzékem nincs.

Mi az, amire eddig nagyon büszke vagy?-

Szerencsémre szürreálisan nagy önkritikával lettem megáldva, amit nem nagyon hiszem, hogy valaha is kinövök. :)
Inkább vagyok büszke azokra, akikkel sikerült együtt valamit alkotnom.

A fotózáson belül mi az a terület, amiben szeretnél kiteljesedni, és ahol úgy érzed, hogy a leghitelesebben tudsz dolgozni?

Szerintem bármilyen területen lehetsz hiteles, nem hiszem, hogy le kell ehhez szűkíteni a kört, legalábbis én nem szeretném. Szívesen alakítok bármit a saját képemre, ha ezt megengedik. Nyilván vannak területek, ahol ki tudja milyen oknál fogva, de jobban meg tudok valósulni. Ilyen a divatfotózás, a portré, az emberek ábrázolása, valamint zenekarfotókat, zenével kapcsolatos vizuális anyagokat készítek. Szeretem látni és átadni a zenét vizuálisan.
Emellett az utóbbi időben egy kicsit átirányultam a videózásra, ami miatt még biztos jelentkezem a közeljövőben. Mindig találok valami újat.

Vannak távlati céljaid, vagy egyelőre csak élvezed, hogy azt csinálhatod, ami igazán érdekel?

Tele vagyok mindenféle célokkal, de nem szeretnék elkiabálni semmit, azt nem nagyon szabad. :)

Facebook0Twitter0Google+0Pinterest0tumblrReddit0